| Nagyközönségi programok | |||
|
Kalandozások az asztal körül Honfoglaló eleink egyik fő tápláléka a nyárson vagy a bográcshoz hasonló üstökben készült vadhúsok és a halak voltak, de már a megszelídített háziállatok is velük éltek: marhákat, lovakat, juhokat és sertéseket tartottak. A vadak mellett meghatározó volt a lóhús fogyasztása. Fűszerként ismerték a sót, borsot, hagymát és fokhagymát. Édesítőjük a méz volt. Az Árpád-házi királyok idejében az udvar állandóan úton volt: folyamatosan járták végig várispánságaikat, hogy ott beszedjék és feléljék a beszolgáltatott terményadókat, dézsmákat. A királyi és főúri szakácsok konyhájában a legkülönfélébb vadak mellett a halak jelentős szerepet játszottak. Óriási hagyománya volt az ökörsütésnek, amelyben nemcsak a nemesi, de a mezővárosi és a köznépi szakácsok is kiemelkedtek. A káposzta évszázadokon át volt mind a nemesi, mind a paraszti konyha kedvelt alapanyaga. "Ez a magyaroknál oly közönséges palánta, hogy alig élhet az szegényember anélkül. Sőt a savanyú káposztát még eleinktől maradott névvel Magyarország címerének szoktuk nevezni." A fényűző reneszánsz uralkodó, Mátyás király udvaráról Galeotto Marzio így emlékezett meg: "Magyarországon az a szokás, hogy négyszögletű asztalnál étkeznek, amely szokás még a régi rómaiaktól származik, -továbbá, hogy mindent lében adnak fel, s a mártások az ételek minősége szerint különbözők. A libát, kacsát, kappant, fácánt, foglyot, seregélyt, ami itt mind nagy számban található, továbbá a marha, bárány, gödölye, sertés és vaddisznóhúst mind más és más megfelelő lében, részben kirántják, részben becsinálják. A sáfrányt, szegfűszeget, fahajat, borsot, gyömbért és másféle fűszereket igen nagymértékben használják." |
|
||
